Capolago Lago-ról tulajdonképpen csak naponta egyszer indul vonat, így biztosítva kényelmes átszállást a Lugano-ból érkező hajó utasainak. Az igazi végállomás inkább a 300 méterre fekvő Capolago-Riva San Vitale, ahol a jegypénztár is található. Mielőtt azonban odaérnénk, a pálya mellett egy kis kiállítást találunk, ahol megtkinthető a fogaskerekű vasutakon használt négy legelterjedtebb meghajtási rendszer, balról jobbra haladva: a Riggenbach-, a Strub-, az Abt- (ilyen a Monte Generoso Vasút is) és a Locher-rendszer.

Az aprócska kocsin szállítanak mindent - nagyobb csomagokat, kerékpárt -, ami nem mehet az utastérbe.

Átszállás a Gotthardbahnra (600-as vonal) »

Az Abt rendszerű fogaskerekű pálya San Nicolao és Bellavista állomások között éri el 220 ezrelékes legnagyobb emelkedését.

A Monte Generoso Vasút története 1867-ben kezdődött. Ekkor épült fel Dr. Carlo Pasta szállodája, a Hotel Bellavista. A mendrisioi orvos így kívánt segítséget nyújtani a növekvő számú, és - lévén elsősorban a lombardiai arisztokrácia tagjai - nem lebecsülendő anyagi potenciállal rendelkező kirándulónak, akik a Monte Generoso tetejéről szerettek volna lenézni. A hegyre ugyanis fáradságos gyalogút vezetett, és a közel 1500 méteres szintkülönbséget a kirándulónak általában nem volt kedve egy nap alatt legyőzni. Itt, Dr. Pasta szállodájában aztán a vándor kinyújtóztathatta hegymászástól (illetve többnyire öszvéren lovaglástól) megfáradt lábait (az ötlet valószínűleg az öszvérek körében is osztatlan tetszést aratott), és luxuskörülmények között készülhetett fel a csúcstámadásra.
Azonban hamarosan kiderült, hogy a hegyre vezető út még így is túl viszontagságos, ezért Pasta doktor egy hegyi vasút megépítését kezdeményezte. Az általa alapított részvénytársaság 1886-ban nyerte el a koncessziót az építésre és az üzemeltetésre.
A 9 km hosszú, 800 mm nyomtávú, gőzvontatású vasutat 1890. június 4-én avatták fel. A várakozással ellentétben a vasút nem volt nyereséges, Dr. Pasta halála után többször is csődbe jutott. 1939-ben a vasútüzemet leállították. Az akkori tulajdonos úgy döntött, hogy a vonalat elbontják, az így kitermelt anyagra a háborús gazdaságban lett volna kereslet. Végül azonban Gottlieb Duttweiler, a MIGROS alapítója megvette a csődbe jutott vasutat, úgyhogy 1941 március 27-én újra megindult a forgalom.
A Ferrovia Monte Generoso a mai napig a MIGROS konszernhez tartozik.
A vonalat a 80-as évek elején villamosították 800 V egyenárammal.

A 4 db Bhe 4/8-as sorozatú kétrészes villamos motorvonatot az SLM Winterthur és a Siemens gyártotta. 1982-ben álltak forgalomba. Legnagyobb megengedett sebességük hegymenetben 22, völgymenetben 14 km/h, és 96 utasnak nyújtanak ülőhelyet.