Szezonkezdet 2017: március 15-én valamint a következő két hétvégén, 18-19-én és 25-26-án már az április 1-től érvényes menetrend szerint közlekednek a vonatok.

2016. februárja igen csapadékos volt, ezért a Bükk hegység déli lábánál, Felsőtárkány közelében található időszakos Vöröskő-forrás is hamar működésbe lépett. Bár a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút ilyenkor még a szokásos téli álmát alussza, a látványos forrás annyi kirándulót vonz, hogy mégis érdemes elindítani a vonatokat. A kisvasút vonala kb. 3,5 km hosszan nyúlik be az autóforgalom elől elzárt Vöröskő-völgybe, így a vonat nagy segítséget jelent, hiszen a végállomástól majd' még egyszer ennyi gyaloglás vár a túrázóra. Először a február 20-21-i és a 27-28-i hétvégén indultak el a vonatok, majd március 5-6-ára is meghirdették a rendkívüli üzemet, végül március 12-étől elindult a rendes, menetrend szerinti forgalom (hétvégén és munkaszüneti napokon).
Mi 13-án kirándultunk a forráshoz, azonban Felsőtárkányban már nem találtunk parkolóhelyet, ezért továbbmentünk az egeresvölgyi megállóhelyig. Ide már utasokkal tele érkezett a vonat, így nem szállhattunk fel. Igaz, ígéretet kaptunk arra, hogy egy óra múlva lesz még egy járat, de arra semmi biztosíték nem volt, hogy azon majd lesz számunkra hely. Így aztán mi is csatlakoztunk a vonat után gyalogló tömeghez, és nem bántuk meg.

Amíg a vonatra várakozunk, érdemes megnézni a megállóhely melletti kis vadasparkot. Aki a csúcsforgalomban lemarad a vonatról, a síneken vezető turistaúton megy tovább a végállomás felé.

A felsőtárkányi kisvasút jellegzetessége, hogy igény szerint közlekedik, ez azt jelenti, hogy a hivatalos menetrendben szereplő 3 vonatpár mellett sok utas esetén további járatokat indítanak, legfeljebb óránkénti gyakorisággal. Mivel a vonalon a végállomások kivételével nincs kitérőhely, 25 perces menetidő mellett ennél rövidebb követési időre nincs lehetőség – bár úgy tűnt, ilyenkor azért lenne rá igény.

Visszafelé jön a kicsi vonat, élén a 404-es mozdonnyal. A 4. képen már a 406-os viszi a Stimecz-ház felé tartó járatot.

Hóvirág és pirosló hunyor nyílik a patak partján.

A vonatok fordítása egészen szokatlan módokon történik mindkét végállomáson. Stimecz-háznál a vonal egy szál csonkavágányban végződik, itt nincs mód körüljárásra. Miután a Felsőtárkány felé utazók felszálltak, a vonat kb. 150 métert visszagurul a körüljáró vágányhoz ahol a mozdony átáll a vonat másik végére, majd a vonat folytatja útját.

Stimecz-ház után gyalogút vezet a patak mentén a magasra törő forráshoz.

Ott, ahol a Bükk mészkőtömbje az alatta megbúvó vízzáró agyagpalaréteggel találkozik, négy időszakos forrás bukkan a felszínre: az Imó, a Fekete-len, a felső és az alsó Vöröskő-forrás (ezek mind megközelíthetők a kisvasút Stimecz-ház végállomásától). Kora tavasszal, amikor elolvad a hó ill. rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék hullik a Bükk karsztfennsíkjára, a mészkő repedésein beszivárgó víz annyira feltölti a hegység barlangrendszerét, hogy a vízszint eléri a kifolyók szintjét, és a források működésbe lépnek. A négy forrás közül a leglátványosabb alsó Vöröskő-forrás vize nagy nyomáson tör a felszínre, és legerősebb aktivitása idején akár másfél méter magasra lövell, majd általában 2-3 hónapos működés után, de legkésőbb nyár elején elapad.

A felső végállomás február 20-án (Sóvári Andrea fotóin) és március 13-án.

Egeresvölgy-Varróház és Felsőtárkány között egymás mellett fut a vasút és a közút.
Míg a család a felsőtárkányi végállomásig utazott, én leszálltam Egeresvölgynél az autóért. Így volt alkalmam még néhány fényképet készíteni a vonat útjáról.

A peron és a kitérő után itt is csonkavágányban végződik a vasút. Érkezés után a mozdonyt lecsatolják, és a képen látható kitérőn jobbra haladva félreáll. A kocsik ekkor a lejtős pályán a gravitáció segítségével gurulnak le a kihúzóvágányra, majd a mozdony követi a szerelvényt, és rákapcsolódik a Stimecz-ház felőli végére.