2005-ben, egy októberi napon az egykor a Appenzeller Bahn-nál szolgált ABe 4/4 42-es pályaszámú motorkocsi ingázott a vonalon. Itt Castione-Arbedo állomáson (Ticino kanton) látható.

Már Graubündenben, Roveredo körül, a Moesa II és III hidakon halad a vonat. A Bellinzona felé található I-es számú hídon már 1972-ben megszűnt a forgalom.

Hatalmas fegyvertény lett volna Ticino kanton fővárosát egy a San Bernardino-hágó felé vezető vasútvonal segítségével Graubünden belsejével és a Rhätische Bahn hálózatával összekötni. Bellinzona és Mesocco között 1907-ben készült el a 31,3 km hosszú, 1000 mm nyomtávú vasútvonal, 1500 V egyenárammal villamosítva, 60 ‰ legnagyobb emelkedéssel, 80 m minimális ívsugárral. E vonal célja a németül Misoxnak is nevezett Valle Mesolcina, Graubünden kanton Ticinoval határos, az Alpok főgerincétől délre elterülő völgyének a közlekedési hálózatba való bekapcsolása volt. Abban viszont, hogy a vasútvonal létrejöhetett, szerepet játszott az az érv, hogy elhelyezkedése lehetővé teszi egy Alpokon átívelő, Bellinzona – Chur összeköttetés megépítését. Az Albulabahn, mely egy csaknem 6 km hosszú alagúttal töri át a vízválasztót, 1903-ban készült el, a 2253 m magasan, hágón át vezető Berninabahn építése már 1906-ban megkezdődött – nem tűnhetett hát lehetetlennek egy hasonló vállalkozás Graubünden délnyugati sarkában sem. Az új összeköttetés megvalósítása mégsem kezdődött el azonnal, a nem sokkal később kitört első világháború és az azt követő gazdasági válság lehetetlenné tette a szükséges pénzügyi források előteremtését. A nagyralátó terveknek a hágóhoz vezető út autóforgalom előtt való, 1933-ban történt megnyitása adta meg a végső tőrdöfést. A Bellinzona – Mesocco vasút (Società Ferrovia elettrica Bellinzona–Mesocco, rövidítve BM) forgalma, és ezzel a társaság pénzügyi helyzete, is hanyatlani kezdett a közúti konkurencia színre lépésével. A mentőövet - ahogy az Arosabahn és a Berninabahn esetében is - a Rhätische Bahn-nal való, 1942-ben megvalósult fúzió jelentette.
Az RhB által végrehajtott korszerűsítések sem állították meg a forgalom fokozatos csökkenését, az A13-as autópálya építése pedig kérdésessé tette a vasútvonal jövőjét. A 60-as évek végén törölték a tervezett járműbeszerzést, ehelyett az Appenzeller Bahn-tól bérelt öreg motorkocsikkal biztosították a vasútüzem fenntartását. 1972-ben szűnt meg a vonalon a személyforgalom, de a teherszállítás megmaradt. A nagyvasúti átrakóként is funkcionáló Castione-Arbedo állomás és Bellinzona közötti vonalszakaszra már nem volt szükség, ezért elbontották. 1978-ban ítéletidő következtében a felső szakasz olyan jelentős károkat szenvedett, hogy Cama és Mesocco között leállt a teherforgalom is, a vasúti pályát pedig elbontották.
Az RhB tehervonatai mellett a Società Esercizio Ferroviario Turistico (SEFT) nevű egyesület 1995-től kezdve üzemeltetett turisztikai járatokat a Castione-Arbedo és Cama közötti, megmaradt szakaszon. Amikor 2003-ban itt is leállt a teherforgalom, az RhB átadta a 13 km hosszú vonalszakaszt az SEFT-nek. A múzeumvasúti jellegű üzemet 2013-ig tartotta fenn az egyesület, Ferrovia Mesolcinese (FM) néven. Ekkor Roveredo központjának átépítése érdekében feloldották az infrastruktúra-használati koncessziót, a SEFT személyszállításra szóló koncesszióját pedig nem hosszabbították meg.
Mára a szép reményekkel indult vasútvonal utolsó szakaszát is nagyrészt elbontották.